KULTer.hu - ROLAND BARTHES: VILÁGOSKAMRA – Jegyzetek a fotográfiáról című művéről beszélget Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Vári György
31812
event-template-default,single,single-event,postid-31812,ajax_updown_fade,page_not_loaded

ROLAND BARTHES: VILÁGOSKAMRA – Jegyzetek a fotográfiáról című művéről beszélget Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Vári György

2011. dec. 7. - 19:00

1123 Budapest


Nyitott Műhely, Ráth György utca 4.


Roland Barthes - Világoskamra“Egyszer régen a kezembe került Napóleon legfiatalabb öccsének, Jérome-nak egy fényképe. Döbbenten mondtam magamban: ‘Ezek a szemek, amelyeket most látok, még látták a Császárt’.” Alapvetően mindvégig ez a rácsodálkozás vezeti a 20. század egyik legjelentősebb francia gondolkodójának tollát, miközben megírja igen személyes hangvételű nagyesszéjét a fényképészetről.
Roland Barthes (1915-1980), aki írásaiban filozófiai, művészeti és társadalmi kérdésekkel egyaránt foglalkozott, utolsó munkájában, az 1979-ben keletkezett Világoskamrában a fotográfia mibenlétéről fejti ki a rá jellemző érzékletességgel gondolatait. A fényképezés művészetének egyedi sajátosságait kutatva arra a kérdésre keresi a választ, vajon miből eredhet a fényképek különleges hatása, melyek azok a vonások, amelyek nélkül nem létezhetne fotográfia. Gondolatmenetei révén voltaképpen a fotóművészet egy sajátos, de általánosabb esztétikáját dolgozza ki, noha lényegében csak egyes, figurális képekre koncentrál. Egyéni élményeiből, erősen szubjektív benyomásaiból indul ki, mégis általánosan is érvényesíthető következtetésekre jut. Miközben egyes képeket elemezve azok gyújtópontjait keresi – feltárandó a kép működésbe lépésének tényezőit -, érint megannyi kapcsolódó gondolatkört, és tágabb érvényű megérzések felé halad. A fénykép drámai hatását nézete szerint talán éppen annak felkavaró felismerése adja, hogy a fotográfia jelenvalóvá teszi azt, ami különben már meghalt, elmúlt; megsokszorozza azt, ami különben csak egyszeri.
A közelmúltban az Európa Kiadó újra vállalkozott Barthes Világoskamra című munkájának kiadására, és így a nálunk eredetileg 1985-ben megjelentetett könyv most újra kapható a könyvesboltokban.
A Litera és a Nyitott Műhely közös kritikai sorozatában az előző, tavaszi kurzushoz hasonlóan az esszé műfajának fontos teljesítményei kerülnek górcső alá. Ám ebben az új, öt epizódból álló körben a résztvevők nyugat-európai szerzők írásaiból válogattak. Ortega y Gasset A tömegek lázadása, Oakeshott Konzervatívnak lenni, T. S. Eliot Káosz a rendben, Roland Barthes Világoskamra és Reinhart Koselleck Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája a művek idei ötösfogata. Mint látható, széles szellemtörténeti horizontot jelölnek ki az írások, az európai önértés és -értelmezés kiemelkedő állomásainál időznek majd el a beszélgetőpartnerek, remélhetőleg szokásukhoz híven nem csupán a konstruktív egyetértés, hanem a termékeny vita jellemzi együttlétüket, amelyek során immáron hűségesnek mondható közönségük észrevételeire is feltétlen számítanak.