KULTer.hu - Svätopluk Mikyta (SK) – Szalay Péter (HU) – Tibor Zsolt (HU) egyestés kiállítása / Gallery by Night 2011 – Vakuemlékezet (záróest)
30673
event-template-default,single,single-event,postid-30673,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Svätopluk Mikyta (SK) – Szalay Péter (HU) – Tibor Zsolt (HU) egyestés kiállítása / Gallery by Night 2011 – Vakuemlékezet (záróest)

2011. Már. 27. - 20:00

1077 Budapest


Stúdió Galéria – Fiatal Képzőművészek Stúdiója, Rottenbiller u. 35.


Globus

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület 1991 óta évente egyszer megrendezi a Gallery by Night című kiállítás-sorozatot, melynek lényege, hogy egy héten keresztül minden éjszaka más-más kiállítás nyílik a Stúdió Galériában. Az idén 20 éves Gallery by Nighton a magyar művészek mellett cseh, szlovák, lengyel és román művészek vesznek részt, akiknek munkái az esténként változó kiállításokon, valamint idén először a Galéria alatti pincében rendezett videó-kiállításon is láthatóak majd. A Gallery by Night 2011 négy intézmény – a prágai FUTURA, a pozsonyi SPACE, a wrocławi WRO Art Center és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója együttműködésében valósul meg.
Az egyestés kiállítások és a videó-kiállítás középpontjában a múlthoz való viszony egy olyan formája áll, mely Közép-Európa többé-kevésbé közösnek mondható történelmi múltjához absztrakt módon és inkább formai jegyekre koncentrálva viszonyul. A pszichológiából kölcsönzött vakuemlékezet fogalmához kapcsolódva jelen esetben a hangsúly nem a szocialista múlt eseményein van, hanem az ezeket párhuzamosan kísérő személyes környezetre irányuló emlékeken, valamint az emlékezés mint kutatás, mint megértés és mint rekonstruálás/újrakonstruálás gesztusán. Az egyes alkotások így nem kritikai, hanem inkább elemző, kutató szempontból közelednek a múlthoz, melyben gyakran szétválaszthatatlanul összekeverednek a gyerekkor személyes emlékei, a csak közvetve megtapasztalt rendszer politikai/társadalmi jellemzőivel. A múlt személyes terei, bútorai, hétköznapi használati tárgyai, a családi fényképek, és az amatőr filmek így a megértés eszközeivé és forrásaivá válnak, melyek segítségével a múlt utólag dekódolható vagy újraszerkeszthető. A kiállítás tehát az emlékezés e hangsúlyeltolódásokkal teli, kollázsszerű és absztrakt formáját igyekszik körvonalazni. E benyomások és forma-centrikus emlékek mögül azonban kibontakozik a kiállító művészek saját múltjukhoz fűződő viszonya.