KULTer.hu - Szatmári Gergely – Essays in Idleness (Faulheit, Meadowlands, American Idler)
32060
event-template-default,single,single-event,postid-32060,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Szatmári Gergely – Essays in Idleness (Faulheit, Meadowlands, American Idler)

2012. Már. 7. - 12:00

1015 Budapest


Ponton Galéria, Batthyány utca 65-67.


Szatmári Gergely kiállítása
Szatmári Gergely sorozata, az Essays in Idleness egy olyan világban készült, ahol a feleslegesség érzése és a hátralévő idő fenyegető üressége már nyilvánvaló módon megmutatkozik az embereken és a tárgyakon, dolgokon, amelyekkel körülveszik magukat, vagy amelyek között kényszerű módon tellik az idejük. A Meadowlands c. sorozat már a címében is egy olyan intézményt jelöl – a Hackensack folyó mentén, New York-tól északnyugatra, New Jerseyben fekvő American Dream nevű szórakoztató- és sportközpontot -, amely funkcióját tekintve egyetlen célt szolgál, a szó szoros értelmében vett ‘önfeledt’ időtöltést.
Szatmári csupán ‘illusztrálja’ tézisét a már működésképtelen üzemekkel, vasúti pályákkal, üres, néptelen utcákkal, a foghíjas házsorokkal, az elhagyatott adminisztrációs központokkal, a használaton kívüli helyiségekben rothadó ital és ételautomatákkal, a néptelen büfékkel, az elhagyott és elhanyagolt moziteremmel. A képeken megjelenő emberek is a lassú romlás állapotát mutatják. Nyilvánvalónak tűnik, amint elhelyezi őket a valaha feltételezhetően népes helyiségekben, hogy ők már csak a ‘maradék’, akik nem tudtak vagy nem akartak odébb állni, vállalva ennek minden következményét, vagy egyszerűen csak beletörődtek, elfogadták ezt az állapotot. Talán ők azok, akik eljutottak arra a pontra, ahol szükségszerű a nyílt szembenézés, a belátás, hogy innentől kezdve már csak a ‘semmi’ egy fajtájának tudatával kell együtt létezniük.
Egy köztes állapotról szól a Landlord sorozat, amely egy elméleti kutatás keretében, mintegy az ott megfogalmazott gondolatok megtestesüléseként jött létre. Központi alakja az, akit a modern európai-amerikai ‘kultúrkör’ individualista szubjektumaként lehet meghatározni. A háziúr figurája ennek metaforikus megragadása. Ő az, aki abban a helyzetben van, hogy önállóan, látszólag szabad akaratából hozza meg döntéseit. Ő az, aki szabadon rendelkezik idejével, maga határoz annak beosztásáról, és arról, miként töltse meg, illetve ki. Ez a figura azonban egyedül van, bezárja önmagát egy izolált közegbe, amelybe másnak – a képek tanúsága szerint – nincs bejárása, ahol másnak nem jut semmilyen értelemben hely. Önálló, de magára marad, mivel csak magára hagyatkozik és nem keresi a kapcsolatot másokkal és ezzel együtt valamiféle önként vállalt függést ezektől a másoktól. A képeken látható terekben uralkodó hangulat egyértelműen a bennük megjelenő férfi lelkiállapotának kifejeződése, saját hangoltsága, a környezetéhez és saját környezete részeként tárgyként értetett önmagához való viszonyának leképeződése. De vajon miért nem foglalja el magát ez az alak, kérdezhetnénk.

  • 2012. március 10-ig látogatható.