KULTer.hu - Bokor Krisztián
14801
archive,tag,tag-bokor-krisztian,tag-14801,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Bokor Krisztián

  • Bokor Krisztián:
    Darth Vader és a beszélő virágcsokor

    Csak nézem a csendéletbe illő díszletet, amelynek közepén frissen gőzölgő kenyeret világít meg a szemből érkező fény. Vastaps után, fejemben lélegzetvételenként Eke Angéla Iphigénia-történetének képei váltják egymást, ahogy a fiatal nő egy csík kólaliszt másik végén keresi az apját,

  • Bokor Krisztián:
    Fiktív halottak filozófiai újcirkusza

    Két nagyon furcsa figura fej vagy írást játszik, miközben hetvensokadszorra is ugyanarra a felére érkezik az érme. Meghatározatlan téridőben keresik a helyüket, egzisztenciális kérdésekben bocsátkoznak vitára, miközben a levegőben röpködnek a buzogányok. Próbálom eldönteni, hogy újcirkuszi előadás, filozófiai eszmecsere

  • Bokor Krisztián:
    Istenek orgiája a születő jelenben

    Egy futurisztikus csatatér közepén ülök, ahol az elit csapat éteri energiákat mozgatva harcol, majd nemsokára a természet gyermekei indusztriális technóra origáznak, hogy előkészítsék a terepet az őrjöngéssé fajuló busójárás számára. És itt még szó sem volt az öntudatra ébredő

  • Bokor Krisztián:
    Mi kellünk hozzá, a slammerek és a közönség

    Hosszú sor a Trafó bejáratánál, a tömegben állók üdvözlik egymást, laza, baráti hangulatban telik a várakozás. Hogy is lehetne másképp, hiszen újra ősz, újra telt házas Országos Slam Poetry Bajnokság a Trafóban. Nyolcadik alkalommal.

  • Bokor Krisztián:
    Nem tudom, ezt hogy képzelték

    Tényleg nagyon szeretném kinyitni a szemem, miközben egy koncertnek álcázott, megőrült szinuszhullám dobálózik a tudatommal; a kivetült érzéseim között pattogok, bejárva magaslatok és vakmély bugyrok váltakozását. Kapaszkodnék egy legalább kicsit kevésbé likvid valóságba, bármilyenbe, csak egy kilégzés tartson már

  • Bokor Krisztián:
    A chill fesztivál felnőtt önmagához

    A testem az akácerdőben épített táborunkban pihen, a lelkem a fákat körbelengő széllel táncol, miközben a Chill Stage idehallatszódó dallamai cáfolják a jól ismert állítást. Úgy tűnik, hogy a valósághoz mégiscsak van háttérzene. Nem is akármilyen.

  • Bokor Krisztián:
    Új tudással, megismeréssel

    Subscribe-koncerten vagyok. Még valószínűleg a Föld nevű bolygón, bár ez jelenleg egyrészt irreleváns, másrészt nem mernék rá megesküdni. Ami biztos, hogy létezem, körülöttem szintén katarzist megélő tömeg. A karjaim valószínűleg az ég felé tárva, lélegzem, és egyre mosódik a

  • Bokor Krisztián:
    Jungle-re őrjöngő gépészmérnökök

    A második számnál teli torokból üvöltök. A koncert közepén magától mozog a testem az értelemmel követhetetlen tört ütemekre, az utolsó húsz (harminc? ötven?) percről pedig egy fél emlékképem sincs, kizárólag az érzés: hanggá válva pattogok, dallamok ívein utazom, zengetnek

  • Bokor Krisztián:
    Újgenerációs összművészeti atomvillanás

    A pszichedelikus fények színesre festik a fiatal lány elbűvölő énekhangját, amely eggyé olvad a közönséggel. A szomszéd szobában buborékos vízzel locsolják a rozét, valaki éppen verset szaval egy barátjának a sarokban, míg egy összekapaszkodott csapat szemébe vaku villan, ahogyan

  • Bokor Krisztián:
    Viselkedjünk végre állathoz méltón!

    Egy színházi tér, tele állatokkal, viszont nincsenek nézők. Pontosabban minden néző egy állat. Pontosabban minden néző résztvevő is egyben. Maszkok mögött, hangok kíséretében, kísérleti jelleggel, de semmiképpen nem koncepció nélkül. És működik. Nagyon működik. Ez az Animal City.

KULTprogramok

<< 2020. Már. >>
hkscpsv
24 25 26 27 28 29 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum