KULTer.hu - Csordás László
144
archive,tag,tag-csordas-laszlo,tag-144,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Csordás László

  • Csordás László:
    Mindig kell valaki

    Papp-Für János negyedik verseskönyve nem annyira a kísérletezés, mint inkább a letisztulás felé vezető út, illetve a felesleget önmagáról lefejtő nyelv keresésének egyik állomása. Nem a legvégső ugyan, hiszen a cél még távolinak tűnik fel előttünk, de hogy fontos

  • Kocsis Katica:
    A traumák feldolgozása a térben

    Épületeink nem jeleskednek a trauma-feldolgozásban, sajnos számtalan olyan példát lehet felsorolni – a Terror Házától kezdve a Memento Parkon át a különféle kiállításokig és emlékhelyekig –, amelyeknél az emlékeztetés folyamata eltérő okok miatt, de félresiklik. Pedig a tragédiákat kommunikálni

  • Csordás László:
    Megőrzésre ajánlva

    Spiró György kötetbe gyűjtötte 2004 és 2012 között született értekező jellegű írásai legjavát. A kiadó műfaji megjelölése szerint cikkek, tanulmányok találhatók a Magtárban. A cikk kategóriája alá valóban besorolható a visszaemlékezések, könyvajánlók, portrék és laudációk többsége, a tanulmány helyett

  • Jován Katalin:
    Műhelyélet – újratöltve

    A KULTműhelyek Országos Konferenciájának szombati programsorozata az előző naphoz hasonlóan az ország felsőoktatási intézményeinek szakmai műhelyeit szólaltatta meg előadások, felolvasások és kerekasztal-beszélgetések formájában.

  • Csordás László:
    Beépül és jelent

    Mi történik akkor, ha egy kortárs író szembenéz a történelmi hagyománnyal és a társadalmi problémákkal? Lehet-e hiteles írói feladatvállalás a „beépülés” és a mai állapotokról való „jelentés”? Spiró György harmadik novelláskötete már címével is elgondolkodtatott, hiszen a kém nem

  • Csordás László:
    Talpon lenni

    Amikor már teljesen meguntam az ősz végi kopár táj kémlelését, még a buszon felütöttem a novemberi Alföldet. Majd ahogy elkezdtem böngészni a versközléseket, megakadt a szemem néhány Marno-soron: „üveges / hőségben, éjszaka vörösbort / ittál a noxyronra, és kést

  • Csordás László:
    Kéjjel járó kínrímek

    Elképzelem a költőt (most épp Timár Györgyöt), amint egy fehér lap fölé görnyed gondterhelt arccal, és azon töri a fejét, milyen pajzán rím lenne hatásos a „Márokpapi”-ra. Aztán megvilágosodik, hiszen magától értetődő: „mindig jár ott tapi”.

  • Csordás László:
    A test maszkjátéka

    Ughy Szabina keres (és talál) egy emléket vagy egy élethelyzetet, amelyben el tud mélyülni az önmegértés igényével. Versei nem merészen újítóak. Klasszikus hangot hallok ki majdnem mindegyik szövegből, ami korántsem jelent korszerűtlenséget. Mert valószínűleg ma is igaz Babits megállapítása:

  • Csordás László:
    Rímek nélkül a Pokolban

    Egyre sebesebben közeledik a tavasz vége, az időjárás napról napra hihetőbben imitálja a nyári kánikulát. Mi mást is tehetne az egyszeri irodalmár ilyen 19. századi költeményekbe illően verőfényes, szép időben, minthogy olvas, szemléz? Jelesül éppen egy folyóiratot, név szerint

  • Csordás László:
    Az emlékezés napjai

    Simon Márton első kötete, a Dalok a magasföldszintről az olvasó tudatában egy finoman körvonalazódó önreflexív visszaemlékezésként marad meg. A szerző kísérletet tesz az elmúlás, az anya halálának, az (egykori) szerelem intimitásának hiteles lírai átültetésére. Persze jól tudjuk, hogy ezekből

KULTprogramok

<< 2017. dec. >>
hkscpsv
27 28 29 30 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum