A személyes veszteség felfoghatatlan és szavakba nehezen önthető élménye árnyékolja be a szombati napot a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, miközben végre igazi fesztiválhangulat kezd kialakulni, nem kis részben a Millenáris parkjában zajló gasztronómiai rendezvénynek köszönhetően.

Mivel nincs már annyi pénzem, mint korábban, visszaköltözöm a kisebb lakásba. Egy időre ismét becsúsztatom a postaláda névtartósínjébe a papírt a nevemmel: nagyon nehéz pontosan méretre vágni, mindig túl széles vagy keskeny lesz. Nincs nálam mérőszalag vagy vonalzó, a viszonylag

Nem szerettem azt a várost. Állandó mozgásban volt benne minden, a tenger felszíne pedig szélcsendben is úgy változott, mint egy élénken gesztikuláló ember arca. Az itteniek hamar észrevették, hogy nem értem a nyelvüket, viszont egyáltalán nem zavartatták magukat, tovább

Az Alföld aktuális lapszáma a novemberi szürkeség ellen tematikai és műfaji sokszínűséget kínál. A folyóirat első blokkjában versek és próza mellett szonettregényrészletet is olvashatunk; a megszokott rovatok ez alkalommal a Kilátóval bővültek; a szépirodalommal foglalkozó tanulmányok és kritikák mellett

Alig várom a hajnali óracsörgést, hogy kiugorhassak az ágyból, hátamra vegyem a táskám, és elinduljak. Ez az ötödik FISZ-táborom, és nem tudom megunni. Vagyunk ezzel még így egy páran. Megérkezek az első átszállási ponthoz. Patócs Lacival gyorsan kávézunk, Szabadka

A születésnél bábáskodni kell. A világra jövésben és világra találásban lévő fiatal magyar költészethez értelmezési javaslatokat, az itt és most horizontján kitapintható tendenciákat, generációk közötti kapcsolatokat vizsgálnak a Parnasszus folyóirat nyári számában megjelent esszék, tanulmányok. Ezek mellett rengeteg verset

„Képtelen vagyok mesélni. / Csak egy helyben tudok állni a múltban” – olvassuk Izsó Zita új verseskötetében a rövidre zárt ars poétikát, és ezek a mondatok leképezik az egész szövegfolyam fájdalmas, szép melankóliáját.

Már túl vagyunk a tábor felén. A csapat egyre fáradtabb, de kezd összerázódni. Aztán ellopnak egy pénztárcát. Aztán még egyet. Közben mennek az előadások, könyvbemutatók, még mindig nem tudjuk, kik írják a titkos naplót, de azt mindenki érzi, hogy

Mire lehet szüksége egy fiatal irodalmárnak, ha olyan pályára akar lépni, ahol nagyon nehéz érvényesülni? Mit lehet tenni, ha az ember arra vágyik, hogy a hétköznapoktól eltérő módon mutatkozhasson meg? Teremthetünk egy közeget, amelyben hasonló igényű emberek vannak, s

Izsó Zita és Ayhan Gökhan feltűnt már íróként, fordítóként, szerkesztőként, 2013 őszén azonban új projektbe fogtak. Átjáró néven indítottak blogot, kultúra és közérzet alcímmel. Ennek apropóján kérdeztük őket.