Karinthy Frigyes Tanár úr kéremjének egyik humoreszkjét juttatta eszembe a Mi van veletek, semmi?, Szeifert Natália új regénye. A Rossz tanuló felel végén van egy nagyon lírai, nosztalgikus álomleírás. A bukásra álló névtelen ifjú egy sikertelen matekfelelet után a végtelenről

„Tészta a fejem. / Túróstészta a fejem.” (37.); „Magára hagyták, ez a mániája, / és van benne valami anyámból, / a húgomból, s kivált a nővéremből, / ki régóta nem látogatja már / az álmaimat.” (38.) – olvashatjuk két

Egy ajtó becsukódik – egy másik kinyílik. Jó esetben. De nem föltétlenül. Jobban kéne vigyázni az ajtóinkkal? Tóth Krisztina új novelláskötete, a Fehér farkas elolvasása után ragadtattam magam a fenti okoskodásra, és ha a történetek liftjeire, levegőtlen lépcsőházaira, tapétázott

Milyen egy író születése, ha a rocksztárarcú északi fenegyerek, Karl Ove Knausgård írja meg? Pont olyan, mint tőle megszokhattuk: 80-as évekbeli new wave és alternatív rock szól, a táj kíméletlen, északi kisvárosokból, fjordokból, hegyekből és a tengerből áll. Karl

Bodor Ádám megbízható író. Csak tökéletesen kidolgozott szövegeket ad ki a kezéből. Igaz ez a Sehol című, új novelláskötetének hét elbeszélésére is, jóllehet szerzőjük csupán megszokást, időtöltést emleget a megírás indítékaként.

A King Gizzard & The Lizard Wizard ezúttal majdnem másfél évig váratta friss lemezével a rajongóit és a zeneszerető közönséget. A 2017-ben öt (!) albumot kiadó ausztrál zenekar elkötelezett tábort szerzett energikus és progresszív gitárzenéjével. Viszont leginkább a sokszínűségük

Várady Szabolcsnak idén új verseskötete jelent meg a Magvetőnél, a sorban a negyedik. Négy kötet – egy 50-60 éves költői pályán szerény produktumnak tűnik, még jó, hogy az irodalomtörténet nem mennyisége, hanem minősége alapján értékeli a lírai teljesítményt. Márpedig

Ez itt a tét. Azonban ha Karl Ove Knausgårdról, a kínosság, a szorongás és az ördögnek gyónás mesteréről van szó, biztosak lehetünk benne, hogy nem labdázás és hétvégi családi kirándulások megszépített emlékei töltik meg a bő négyszáz oldalt. Újabb

„Hetek óta arcokat keresel, mintha valamiféle önigazolást találnál bennük.” Ezzel a mondattal kezdődik Szöllősi Mátyás Simon Péter című könyve, amelyben a „keresel”-re és az „önigazolás”-ra kulcsszavakként is tekinthetünk, köréjük szerveződik az egész regény. Ahogy a fülszövegben is olvasható, a

A verseskötet címe és alcíme közti kapcsolat első pillanatra nyilvánvalónak tűnik, pedig nem is annyira kézenfekvő. Az, aki visszatér a múlthoz, már nem gyerek, gyakran nem biztos abban, hogy pontosan emlékszik-e arra, amit hol a kisfiú bőrébe bújva, hol