„Magyarországra egészen a közelmúltig nem volt jellemző a komoly filmelméleti kutatás, a külföldi szakirodalom fordításokkal, recenziókkal, konferenciákkal történő nyomon követése” – jelzi Pócsik Andrea Pethő Ágnes Múzsák tükre – Az intermedialitás és az önreflexió poétikája a filmben című, 2003-ban

Egymással kapcsolódó láncszemek, egymáson rendezetlenül heverő kötései és kötelékei a létnek. Mintha az antik görög filozófiai, valamint ószövetségi hagyományokból ismerhető, a lét nagy láncolatának tradicionális eszméjét idéznék a borítón látható motívumok.

Mihez kezdjek az íróval, akit svéd sztárszerzőként, könyvét pedig az év egyik fénypontjaként akarja eladni a kiadó, de az olvasók nagy része sosem hallott róla? A helyzet az, hogy Khemiri tényleg jó. Az indulása óta jó, és azóta csak

Bérczesi Róbertnek, a hiperkarma frontemberének több mint tíz év folyamatos megpróbáltatás jutott részül, azonban a legtöbb akadályt saját maga állította fel, hogy elbukjon bennük. A Kiss Lászlóval közösen írt Én meg az ének sem felépítését, sem tematikai csomópontjait tekintve

A Puncs című regény az elmúlt évek tükrében különösen aktuálisnak mondható témát jár körül. A hatalmi helyzettel való visszaélés problémája a #MeToo-kampány keretében bejárta a média minden zugát, azonban jelen kötet ezt egy teljesen más szemszögből láttatja – már

Schein Gábor rendkívüli pontossággal individualizálja a rögeszme és a kiábrándultság, az elmagányosodás és a társas magány pszichodinamikáját, a normalitás és az őrület határán ingó emberi tulajdonságokból és tettekből alkotott ok-okozati összefüggésrendszer pedig akarva-akaratlanul is a saját őrültsége felé irányítja

Karinthy Frigyes Tanár úr kéremjének egyik humoreszkjét juttatta eszembe a Mi van veletek, semmi?, Szeifert Natália új regénye. A Rossz tanuló felel végén van egy nagyon lírai, nosztalgikus álomleírás. A bukásra álló névtelen ifjú egy sikertelen matekfelelet után a végtelenről

„Tészta a fejem. / Túróstészta a fejem.” (37.); „Magára hagyták, ez a mániája, / és van benne valami anyámból, / a húgomból, s kivált a nővéremből, / ki régóta nem látogatja már / az álmaimat.” (38.) – olvashatjuk két

Egy ajtó becsukódik – egy másik kinyílik. Jó esetben. De nem föltétlenül. Jobban kéne vigyázni az ajtóinkkal? Tóth Krisztina új novelláskötete, a Fehér farkas elolvasása után ragadtattam magam a fenti okoskodásra, és ha a történetek liftjeire, levegőtlen lépcsőházaira, tapétázott

Milyen egy író születése, ha a rocksztárarcú északi fenegyerek, Karl Ove Knausgård írja meg? Pont olyan, mint tőle megszokhattuk: 80-as évekbeli new wave és alternatív rock szól, a táj kíméletlen, északi kisvárosokból, fjordokból, hegyekből és a tengerből áll. Karl