Csutak Gabi Csendélet sárkánnyal című novelláskötetének (JAK+PRAE.HU) megjelenését régóta várom, ugyanis a könyv egyes helyszíneihez személyes gyerekkori élményeim fűződnek. Egy Szamos menti faluban töltöttem a nyári szüneteket, közel a román határhoz, így többször jártam Szatmárnémetiben. Mindig foglalkoztatott, hogy milyen

Szabó Magdát és Náray Tamást nemcsak a cívisváros és a Nagytemplom harangzúgása köti össze, hanem ennél sokkal több minden. Személyesen egyetlenegyszer találkoztak valamikor a kilencvenes években. Az idős író finom eleganciája, ápoltsága egy életre lenyűgözte a divattervezőt, aki akkor

Szántó T.  Gábor új elbeszéléskötete, az 1945 és más történetek szépen illeszkedik az író zsidó tematikájú műveinek sorába. És valahogy mégsem. A könyv nyolc szövegéből három kakukktojás: A leghosszabb éjszaka, A szeretet, valamint a Mirko és Marion mintha szakítani akarna a

Szabó Magda Freskójából a kedvenc jelenetem, amikor Joó Mihály a tagbaszakadt, alföldi paraszt egy ládán kuporog poros udvarán, és bodzalével festi meg a papucsot, amit pár órával ezelőtt csuhéból font. Hajgató Sárában, a Botanika márka tervezőjében és Joó Mihályban

Rubin Eszter a gasztronómia felől közelített az irodalomhoz, de ez csak, ahogy mondja, „csel volt!” Nemrég jelent meg friss, ropogós második könyve, a Bagel a nagy sikerű első könyvét, a Barheszt követően. Főzésről és az íráshoz fűződő viszonyáról kérdeztük a