KULTer.hu - Nyilas Atilla
12315
archive,tag,tag-nyilas-atilla,tag-12315,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Nyilas Atilla

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Az ápoló

    CCCXLIV. És elhatároztam, hogy nem vagyok beteg. Úgy általában, és konkrétan asztmás, amilyen vagyok, az a természetes, ezután nem szedek gyógyszereket, és tényleg csaknem teljesen kinőttem. CCCXLV. Amikor megpróbáltam mindent jól csinálni, na akkor majdnem otthagytam a fogam. Szakítottam,

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Életvonal

    CCCXXXVII. Mama azt mondta, nagyon szelíden, hogy mi lenne, ha egyszer jó lennék, ha nem is egyből mindhalálig, csak próbáljam ki – hogy legyek jó, és megízleltem, hogy milyen jó. CCCXXXVIII. Gyerekorvosom a költözés után is, régről ismerős, odaadó

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Itthonom, folytatás

    CCCXXX. Hat fogam sínen van. Mint egykor nagyapámé, a fogorvosnál nem fájt, otthon újra igen, viszont legközelebb csak hétfőn volt rendelés, kilincshez kötötte, és bevágta az ajtót, majd villamoskerék elé igazította. CCCXXXI. Minden kérdésre válaszuk volt, segítségül ott az

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Itthonom

    CCCXXIII. Nekik lehetett éhezésben részük a háború alatt, onnan származtattuk Mama egyik betegségét (ha igaz, hosszabb ideig csak zöldbabot evett), s én Papa mindvégig változatlan reggelijét, a teába mártogatott, gyakran száraz kenyeret. CCCXXIV. Ma is őrizzük azt az egyszerű,

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Harmadik kör

    CCCXVI. Valamiképpen ők intézték, talán inkább keresztpapa, a mandulaműtétemet. Szeretem-e a hagymát, kérdezte a fehér köpenyes néni, és hiába rázom vadul a fejem, arcomra szorítja a gézt. CCCXVII. Álmomban ugyanabban a teremben voltam, ugyanúgy leszíjazva a székszerű fémszerkezethez, de

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Valami egyszerű

    CCCX. Meg is feledkeztem a csizmamosóról. Talán sose jutott volna már eszembe, ha nem hallok felőle. A felszínről vöröses, a mélyről fekete port hordtam oda a vízsugár alá. CCCXI. Az egyszerű, a magától értetődő, a legtermészetesebb, bár fontos, mégsem

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Futó szalagok

    CCCII. És megy ki az anyag „szépen, vastagon”, végigbukdácsolva a futószalag-soron: a szén, a meddő, és minden egyéb, ami elfér rajta, és lent nincsen rá szükség – uzsonna-maradék, emberi ürülék. CCCIII. A szerves hulladéktól érdemes szabadulni, hogy ne jöjjenek rá

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Jó szerencsét!

    CCXCV. Oldalt néhány elhagyott csille, régebben nők is dolgoztak lent, regélik majd, és olyik kapható, de sokszor odaképzeltem, hogy homlokfényben „villog a picsa”. CCXCVI. Amire nézek, arra világítok, demonstrálva az ősi képzetet, hogy a szemünk sugarat bocsát ki, amely

  • Nyilas Atilla:
    Újratervezés

    Néhány évvel ezelőtt kezdte el publikálni Nyilas Atilla Az ékesszólásról című nagyívű kompozíciójának verstételeit a KULTer.hu-n, a részletek heti rendszerességgel jelentek meg nyolc hónapon át, s most azon alkalomból adjuk közre a szerző alábbi jegyzetét, hogy a sorozat további tételeinek közlésébe

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Alászállás

    CCLXXXVII. (Csendesedjék el a könnyű zsivaj, ne halljam már, csak a belső hangot, szálljak végre, amit másfél éve halogatok, oda le a mélybe, bányászbéka-múltam tárnáiba.) CCLXXXVIII. Utolsó-első cigid hátrahagyva föltárul előtted a lámpakamra, öv a nyakadból, aksi az övre,

KULTprogramok

<< 2017. Júl. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum