Fülledt, tikkasztó időben zajlott a könyvhét Debrecenben, az érdeklődőket ez mégsem tartotta vissza, sőt, a kiválóan megválasztott helyszínnek hála a bevásárlóközpontból kiáramló emberek is meg-megálltak a könyves standok mellett, belehallgattak, becsatlakoztak egy-egy előadásba, miközben a színpadnál, a Roncsbár előtti

Többen is hangsúlyozták már azt, hogy 2017 a disztópiák éve. Kétségkívül van abban valami kortünetjellegű, hogy a pesti utcák több friss regényben is egy újabb forradalom színterévé váltak, sőt, egy kicsit távolabbra tekintve az sem tűnik véletlennek, hogy a

Harmadik napja vagyok Szigligeten, és csak most jövök rá, ha az írószemináriumokról is szeretnék legalább egy-két bekezdésben tudósítani, sokkal korábban kell felkelnem.

Próbálom kikerülni vagy legalábbis minimálisan igénybe venni azokat a kapaszkodókat, amelyek felől olyannyira kézenfekvő lenne elindítani az Omerta kritikáját – és egyáltalán: olvasását.

Hogy Tompa Andrea új, harmadik Kolozsvár-könyve kiváló történelmi regény, az nem lepett meg. De hogy egy XX. századi diktatúra előterébe mitikus figurákat helyezett a szerző, és sorsukat átváltozástörténetekben beszélteti el, az váratlanul ért. Mert hát a Kalik, Annuskák és