Hiába visszatérő motívum Szöllősi Mátyás Váltóáram című elbeszéléskötetében a vakító fehér fény, mégis a szürke a leginkább rá jellemző szín. Az egész könyvre ráülepedő monotonitás eredetét valószínűleg elsősorban a túl hosszúra nyújtott elbeszélések szétfolyó, széteső szerkezetében érdemes keresni.

A személyes veszteség felfoghatatlan és szavakba nehezen önthető élménye árnyékolja be a szombati napot a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, miközben végre igazi fesztiválhangulat kezd kialakulni, nem kis részben a Millenáris parkjában zajló gasztronómiai rendezvénynek köszönhetően.

Péntekre végre kisüt a nap, de még nem az igazi. Egy kicsit ráillik ez a rendezvényre is, nem tudom megfogalmazni, hogy mi, de valami esszenciális elem hiányzik számomra belőle.

Hasonlóságok és különbözőségek egyaránt szóba kerültek a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nyitónapján, amelyen a hagyományokhoz híven a Budapest Nagydíjat is átadták a rendezvény díszvendégének, Orhan Pamuk Nobel-díjas török írónak.

Forgách András Valami fiatal szélhámos című novelláskötetének írásai többnyire abszurd szituációkon alapulnak. A jellegzetes közép-európai léttapasztalat azonban könnyen érezteti az olvasóval, hogy a könyvben található történetek hétköznapian ismerősek, életünk mindennapos, szerves részei.

A Drognapló és a Foglaltház című kötetei után új könyvvel, Oroszrulett című regényével jelentkezik Kubiszyn Viktor. A téma továbbra is a drogfüggőség, a helyszín viszont már nem Budapest, hanem a sok szempontból egzotikusabbnak, extrémebbnek tekinthető Moszkva. A szerzővel az

Ritkán szokott könyvbemutatókon az élő emberi hang annyira természetesen főszereplővé válni, mint ahogyan Babiczky Tibor és Csider István Zoltán estjén történt. Nem véletlenül, hiszen két olyan költő verseskötetének megjelenését ünnepelte a teltházas Gödör Klub, akik számára egyáltalán nem idegen

Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának – mondja Virág elvtárs Gogolák elvtársnőnek Bacsó Péter A tanú című filmjében. Nem véletlen, hogy a Tóth Eszter Zsófia – Murai András szerzőpáros is felhasználta ezt a mondatot a Szex és szocializmus című

Igazán hálás dolog időnként olyan könyveket kézbe venni, amelyek kiszakítanak az aktuálisan foglalkoztató irodalomelméleti vagy -történeti kérdések világából, regényeket olvasni, amelyek olyannyira komplett, jól kidolgozott kis univerzumok, hogy eltántorítanak attól, hogy túlságosan is komolyan vegyem magam kritikusként. 

Egy szerelmi háromszög, benne két nő, a gyermektelen, negyven közeli hajadon és a szürke hétköznapoktól lestrapált középkorú háziasszony-feleség. Köztük a férfi, aki végül nem a két nő közül választ, hanem úgy határoz, kilép élete eddigi keretei közül.