Feküdni, mozdulatlanul  Minden este. És most is. Csak néz maga elé. A sötétben. Mindenféle hangok. Váratlan reccsenés. Kopogás a falban. Valami zizeg. Meg surrog. Ismeretlen lények. Öt éve már, hogy egyedül van. Öt éve nem tudja megszokni ezt a

Körömvágás Le kell vágni a körmét. Ezt a fia is mondta. Bejött a fia. Ide a kórházba. És szóvá tette. Hogy nincs levágva a körme. A kezén meg a lábán. Ilyen a fia, mindig is ilyen volt. Ha valami

Petőcz Andrásnak adományozta idén a Tiszatáj-díjat a Tiszatáj folyóirat szerkesztősége, egyetértésben a lap fenntartásáért felelős kuratóriummal.

Tiéd minden – olvashatjuk Tóth Erzsébet talányos versének visszatérő soraként. Tiéd minden, olvasó, amit a Tiszatáj e havi száma adhat: a készülő Lanczkor-regény részlete, interjú a szerzővel, Takács Zsuzsa, Petőcz András lírája, Kiss László prózája, valamint három markáns tanulmány.

„Gondolatban megint ötéves vagyok, aztán megint nyolcéves vagyok, és megint kilencéves vagyok. És minden ugyanúgy van, mint egykor volt. Amikor még nem volt háború. Minden úgy van tehát, mint a háború kezdete előtt. Szeretném megérteni, hol rontottam el. Hogy