A tájsebengedély Elvettem az államelnök lányát, ///// Meg is kaptam a tájsebengedélyt. Kevés ember való ma már istennek. Zöld homokú strandok, enyéim vagytok. A történelem célja az előnyös fajok fennmaradása. Folyamati katasztrófák, Ötvenablakúpuszta, ///// Rozsdabokrok és Muravíz-átmetszés, ///// Megszámozott

A fiatal Föld meleg tavai A bolygó leér a nyitóáhítatra, Majd finom vizű tavakkal lepi meg A falunap vendégeit. Büszkék rá és megnyugvással veszik; Vastag verőfény, a lugas fölött Minimummadarak, szép délután. Ez a cseresznyefa a kertben olyan, Hogy

Változások lesznek a negyed évszázada működő Hévíz folyóiratnál, év végével Szálinger Balázs lemond főszerkesztői megbízatásáról.

A Hajdúböszörményi Írótábornak (HÍR) múltja, lassan talán hagyománya, és emellett – mivel a résztvevők száma idén is meghaladta a száz főt – valódi tömegvonzása is van.

2016 a versek éve volt számomra, egyszerűen szívtam magamba a verssorokat, rövid és hosszú költeményeket, egész köteteket. Nemcsak a kortárs lírát, bár a Szöveges kontent bejegyzéseit követve, a folyóiratok online felületeit pásztázva, a napindító vagy „jó ebédhez szól a

Uszadékfák nyara Furcsa nyár volt, erdők Képében lefolyt előttünk egész Germánia. Ijedt vizek kapaszkodtak a fákban, Egymás apró csepp-kezét szorították – Halott hajótestekbe zárva Tették meg az utat a tengerig. Volt egyszer egy piros híd, gyönyörű, S a helyére

A második napra bizonyossá vált, hogy a provokatív kérdések megfogalmazásánál és szenzitív témák boncolgatásánál van sokkal egyszerűbb, bár kellemetlenebb módja is annak, hogy egy irodalmi táborban darázsfészekbe nyúljon az ember.

Szálinger Balázs címadó mondata azonnal megütötte a fülemet. De akkor milyen is lehet egy írótábor? Olyan, ahol a jókedv és a hangulat bármely zenei fesztiválét maga mögött hagyja. Mindez hogyan lehetséges? Úgy, hogy a rengeteg irodalmat művelő és kedvelő

Az Alföld májusban Csehy Zoltán életművét helyezi a középpontba. A szépirodalom rovatban egy versciklust olvashatunk tőle, mely jól rímel a lapszám illusztrációira is. Ez alkalommal ugyanis Alföldi Róbert fotógyűjteményének darabjait láthatjuk a folyóiratban, Csehy verseit pedig a színész-rendező gyűjteményében

Hétszünyű Kapanyányimonyók – e név hallatán kevesen vannak, akiknek ne kezdene derengeni egy szakállas gonosz manó, aki megette a forró kását valakinek a hasáról. (Szálingernél krumplipürét, de ez bőven belefér.) A Fehérlófia egyik legismertebb, legősibb mesénk; kultúránk, közös tudásunk