A Szűcsinger párossal harmadik alkalommal találkozhatott a debreceni közönség március 19-én a Nagyerdei Víztoronyban. Néhány perc stílusos késés után Szálinger Balázs és Szűcs Krisztián egy-egy papírhalom mögé bújik, majd egy spontán jelenettel kezdik az estet. A versek és a

Nyugodt szívvel vállaltam el a 2018-as verseskötetküldetést, hiszen úgy éreztem, egész évben versekkel, kötetekkel jöttem-mentem, olvastam, írtam. Ám a válogatás során, ahogy lenni szokott, rájöttem, hogy van még jó néhány jelentősnek tűnő kötet, amit nem forgattam (végig).

„»eriodikával oltod magad« – olvasom a 2018/2-es Hévízben megjelent Miklya Zsolt-versben december 11-én 23:43-kor. Nem sokkal, csak néhány órával azután, hogy Herczeg Ákos felkért erre a »szép feladat«-ra, amelyről az anabázisát járó Lapis József lemondott. Valóban forró a helyzet.

A Szűcsinger duó, Szűcs Krisztián zenész és Szálinger Balázs költő közös produkciója régi történet, hiszen a Rájátszásban is dolgoztak már együtt, ahonnan a költő azóta távozott. Azonban nem elégedtek meg a viszonylag gyakori fellépésekkel, megjelent egy kötet Ennyit tudtunk

A tájsebengedély Elvettem az államelnök lányát, ///// Meg is kaptam a tájsebengedélyt. Kevés ember való ma már istennek. Zöld homokú strandok, enyéim vagytok. A történelem célja az előnyös fajok fennmaradása. Folyamati katasztrófák, Ötvenablakúpuszta, ///// Rozsdabokrok és Muravíz-átmetszés, ///// Megszámozott

A fiatal Föld meleg tavai A bolygó leér a nyitóáhítatra, Majd finom vizű tavakkal lepi meg A falunap vendégeit. Büszkék rá és megnyugvással veszik; Vastag verőfény, a lugas fölött Minimummadarak, szép délután. Ez a cseresznyefa a kertben olyan, Hogy

Változások lesznek a negyed évszázada működő Hévíz folyóiratnál, év végével Szálinger Balázs lemond főszerkesztői megbízatásáról.

A Hajdúböszörményi Írótábornak (HÍR) múltja, lassan talán hagyománya, és emellett – mivel a résztvevők száma idén is meghaladta a száz főt – valódi tömegvonzása is van.

2016 a versek éve volt számomra, egyszerűen szívtam magamba a verssorokat, rövid és hosszú költeményeket, egész köteteket. Nemcsak a kortárs lírát, bár a Szöveges kontent bejegyzéseit követve, a folyóiratok online felületeit pásztázva, a napindító vagy „jó ebédhez szól a

Uszadékfák nyara Furcsa nyár volt, erdők Képében lefolyt előttünk egész Germánia. Ijedt vizek kapaszkodtak a fákban, Egymás apró csepp-kezét szorították – Halott hajótestekbe zárva Tették meg az utat a tengerig. Volt egyszer egy piros híd, gyönyörű, S a helyére