Ádám lakótelepi lakásának legnagyobb szobájában ült a tévé előtt. Délután volt, fél öt és öt között. Ilyenkor hamar sötétedik, érdemes lámpát gyújtani, Ádám azonban nem foglalkozott azzal, hogy nem lát. A tévét sem kapcsolta be, hidegen hagyta, hol és

Nem akartak sem túl későn, sem túl korán indulni. Nyolc, negyed kilenc, ebben maradtak. Jancsiék odakanyarodtak a házukhoz, szóltak, jöhetnek. Készen vagytok, kérdezte Andika. Nevettek, végre eljött ez a nap. Hoztunk bort, és lesz egy kis meglepetés is, mondta

A lány a pultnál, az üvegfal mögött ült. Mindent látott, ami azon túl volt, de hallani csak azt hallotta, ami hang a néhány lyukon átszivárgott hozzá. Nagyon kellett figyelnie, mikor orruk alatt motyogó emberek kerültek sorra, hogy most kártyával

Szürke, mint a délutáni nap A bőre száraz, a vére száraz, szobája piszkosfehér. Az ablakon túl lapos mező, szobája levegője száraz, és a bőr az arcán szürke, mint a délutáni nap. Töpreng, mi legyen a holnapi ebéd. A lépcsőházban

A fiú átölelte a lányt. Úgy szorította, mintha attól kellene tartania, hogy a kanyarban elsodródik tőle, és soha nem fogja utolérni, mert menet közben kinyílik a villamos ajtaja, és messzire repül, ki a plázánál, ahol a Nagyerdő felől heves

A Pásti utca ortodox zsinagógája 2016 óta kulturális rendezvényeknek is a helyszíne. Február 12-én Kész Réka, Kiszely Zsófia és Tácsik Hunor a Léptek című közös kötetüket mutatták be, majd betekintést nyerhettünk Feuermann László Kis könyv a holokausztról című munkájába.

Alig néhány nap alatt már a negyedik durva, cserbenhagyásos baleset történt ezen az alig két-háromszáz méteres szakaszon. A Völgyben, a Jégcsarnok utáni második letérő folytatásában, a szervizúton. Az talán szerencsétlen véletlen, hogy szemtanúk nem voltak, csak áldozatok. Akik közül

Érkezik a leves. A pincér kérdezi, kié lesz a borsó, kié a gulyás. Pont fordítva, mint ahogy emlékezett rá. Dél van, enni kellene valamit. Úgy beszéltük meg, hogy a Piac utcán találkozunk. Több hely közül kettőt szúrtunk ki, bármelyik

Néha a kutya is ember, meg a macska is. Vagy valami hasonló, ez fogalmazódott meg bennem, amikor a napi utolsó kört tettük meg a négylábúval, akivel együtt lakunk. Nagyjából éjfél lehetett, és az évszakhoz képest egészen kellemes éjszakai idő.

Mint valami halott démon kezének ujjai, úgy meredtek a fa ágai az ég felé. A fa a lakótelep szélén állt. Kolozsi emlékezett rá, hogy amikor tavaly, meg tavalyelőtt erre járt a kutyával, akkor még termett. Rá is csodálkozott, hogy