A fiú átölelte a lányt. Úgy szorította, mintha attól kellene tartania, hogy a kanyarban elsodródik tőle, és soha nem fogja utolérni, mert menet közben kinyílik a villamos ajtaja, és messzire repül, ki a plázánál, ahol a Nagyerdő felől heves

A Pásti utca ortodox zsinagógája 2016 óta kulturális rendezvényeknek is a helyszíne. Február 12-én Kész Réka, Kiszely Zsófia és Tácsik Hunor a Léptek című közös kötetüket mutatták be, majd betekintést nyerhettünk Feuermann László Kis könyv a holokausztról című munkájába.

Alig néhány nap alatt már a negyedik durva, cserbenhagyásos baleset történt ezen az alig két-háromszáz méteres szakaszon. A Völgyben, a Jégcsarnok utáni második letérő folytatásában, a szervizúton. Az talán szerencsétlen véletlen, hogy szemtanúk nem voltak, csak áldozatok. Akik közül

Érkezik a leves. A pincér kérdezi, kié lesz a borsó, kié a gulyás. Pont fordítva, mint ahogy emlékezett rá. Dél van, enni kellene valamit. Úgy beszéltük meg, hogy a Piac utcán találkozunk. Több hely közül kettőt szúrtunk ki, bármelyik

Néha a kutya is ember, meg a macska is. Vagy valami hasonló, ez fogalmazódott meg bennem, amikor a napi utolsó kört tettük meg a négylábúval, akivel együtt lakunk. Nagyjából éjfél lehetett, és az évszakhoz képest egészen kellemes éjszakai idő.

Mint valami halott démon kezének ujjai, úgy meredtek a fa ágai az ég felé. A fa a lakótelep szélén állt. Kolozsi emlékezett rá, hogy amikor tavaly, meg tavalyelőtt erre járt a kutyával, akkor még termett. Rá is csodálkozott, hogy

Hosszú volt az út hazafelé, majdnem egyórányi séta. Kint járt a borkarneválon a szomszéd sráccal, eleve úgy tervezték, hogy majd gyalog keverednek haza. Minden évben ki szoktak menni, minden évben ez a program. Az elv az, hogy taxira nem

Papp András nem tartozik azok közé, akik megszállott tempóban ontják a szövegeket. Megfontoltan ír, minden sort, minden szót alaposan mérlegre tesz. Ott állnak a polcomon a korábbi könyvei. Nem sok: összesen három kötet. 

Fel akart állni, hogy elmondja a szomszédoknak, foglalkozzanak a maguk dolgával, és arra gondolt, el kellene innen tűnni, nincs már itt semmi keresnivalója, de nem engedték. Egyre közelebbről hallotta a szirénázást.

20 év lírai termésének szelekcióját tekintheti át az olvasó Szénási Miklós legújabb, Sugárhajtású nosztalgia című kötetében. Két évtized egy életút és a költői életmű esetében is jelentős idő, lehetőséget teremt az összegzésre, rákérdezésre, az eddigiekkel való számvetésre, a felejtéssel