-
Visszafordíthatatlan Időnként Monica Belluccival álmodom. Az arcát, a hangját szeretem, megidéződik a tekintete is, az az elrévedő, komoly metafizika, ahogy a filmben látni, egy párizsi metrókocsiban játszik a kamerának, pillanatra feltekint, mialatt róla férfiak döntenének: férfiak mindig, gőgösen. Általában
-
Kopott acéldaruk merednek az égnek, vasállványok, épülő bábeli tornyok. Eltakarják a napot, ide már alig ér le fény. Igaz, amúgy is sötétedik már. Az aszfalt feltöredezve, a biciklim hangosan csörög, törmeléket fúj a szél. Kordonok terelnek végig a Práteren,
-
Lehetsz örök jelen: a vágyaimtól rettegem 1. Bennem volt még évekig az apai ösztön. De hát az apai ösztön is csak elromlik, tönkremegy. Maradnak üres évek. Megmártózások önsajnálat mocsa- rában. Összeadódnak korlátok, egymásnak koccannak fékek. 2. Oda akartál szaladni
-
A harmadik nap hajnalán egy kiadós eső frissíti fel a levegőt, a korán kelők (vagy a későn aludni térők) még láthatják a tábor fölé leszálló ködöt. A vizes padok a Tökházba terelnek egyes műhelyeket, mások kitartóan ülnek a fák
-
Egytől egyig 1. Minden mozdulat mögött talán hegyek derengenek, óceánmélyek nyílnak meg, míg levegőt veszel az éjszaka titokzatos függönyei előtt. 2. A képlékeny felszín alatt vágyért vezekelsz, istentelen dallamaid kitörésre készteted, megvezettél hosszú éveken át, pórázra vertél, ragaszkodásom mégis
-
Ami van Egyre elvontabb vágy, és egyre elvontabb félelem jellemez. Írnád: „A félelem vágya teríti be a mindennapokat.” Fekete kávé, a semmire sem jó vagy a kiköpésre készült. De nem tudsz köpni. (Milyen óvatosan nézőpontot váltottunk, kedvesem.) Hát legyen:
-
Határátkelés címen tartottak hármas könyvbemutatót a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének Könyvtárában. Korpa Tamás PhD-hallgató konferálta fel a vendégeket: Tinkó Máté Amíg a dolgok rendeződnek, Borbély András Szél és Serestély Zalán Feltételes átkelés című kötetéről beszélgetett a szerzőkkel
-
Az a sztori megvan, hogy tizenkét évig forgatnak egy filmet, mialatt a kezdetben még kisfiúkorban lévő főszereplő eljut a felnőttkor küszöbéig? Richard Linklater legújabb alkotása nem kevesebbre vállalkozik, minthogy ennek a (fejlődés)folyamatnak a stációit – egy család történetfoszlányainak felvillantásán
-
Felnőtté válni milyen. Őrlődni a családtagok és szerelmek ránk ruházott problémái között. Hiánnyal és csalódással gazdálkodni, az öröm járulékos veszteség. Az identitás megroggyanó pilléreit figyelni. Aládúcolni itt-ott – amíg a dolgok nem rendeződnek. Nagyjából erről igyekszik mondani valamit verseiben
-
Mire lehet szüksége egy fiatal irodalmárnak, ha olyan pályára akar lépni, ahol nagyon nehéz érvényesülni? Mit lehet tenni, ha az ember arra vágyik, hogy a hétköznapoktól eltérő módon mutatkozhasson meg? Teremthetünk egy közeget, amelyben hasonló igényű emberek vannak, s