Visszafordíthatatlan Időnként Monica Belluccival álmodom. Az arcát, a hangját szeretem, megidéződik a tekintete is, az az elrévedő, komoly metafizika, ahogy a filmben látni, egy párizsi metrókocsiban játszik a kamerának, pillanatra feltekint, mialatt róla férfiak döntenének: férfiak mindig, gőgösen. Általában

Kopott acéldaruk merednek az égnek, vasállványok, épülő bábeli tornyok. Eltakarják a napot, ide már alig ér le fény. Igaz, amúgy is sötétedik már. Az aszfalt feltöredezve, a biciklim hangosan csörög, törmeléket fúj a szél. Kordonok terelnek végig a Práteren,

Lehetsz örök jelen: a vágyaimtól rettegem 1. Bennem volt még évekig az apai ösztön. De hát az apai ösztön is csak elromlik, tönkremegy. Maradnak üres évek. Megmártózások önsajnálat mocsa- rában. Összeadódnak korlátok, egymásnak koccannak fékek. 2. Oda akartál szaladni

A harmadik nap hajnalán egy kiadós eső frissíti fel a levegőt, a korán kelők (vagy a későn aludni térők) még láthatják a tábor fölé leszálló ködöt. A vizes padok a Tökházba terelnek egyes műhelyeket, mások kitartóan ülnek a fák

Egytől egyig 1. Minden mozdulat mögött talán hegyek derengenek, óceánmélyek nyílnak meg, míg levegőt veszel az éjszaka titokzatos függönyei előtt. 2. A képlékeny felszín alatt vágyért vezekelsz, istentelen dallamaid kitörésre készteted, megvezettél hosszú éveken át, pórázra vertél, ragaszkodásom mégis

Ami van Egyre elvontabb vágy, és egyre elvontabb félelem jellemez. Írnád: „A félelem vágya teríti be a mindennapokat.” Fekete kávé, a semmire sem jó vagy a kiköpésre készült. De nem tudsz köpni. (Milyen óvatosan nézőpontot váltottunk, kedvesem.) Hát legyen:

Határátkelés címen tartottak hármas könyvbemutatót a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének Könyvtárában. Korpa Tamás PhD-hallgató konferálta fel a vendégeket: Tinkó Máté Amíg a dolgok rendeződnek, Borbély András Szél és Serestély Zalán Feltételes átkelés című kötetéről beszélgetett a szerzőkkel

Az a sztori megvan, hogy tizenkét évig forgatnak egy filmet, mialatt a kezdetben még kisfiúkorban lévő főszereplő eljut a felnőttkor küszöbéig? Richard Linklater legújabb alkotása nem kevesebbre vállalkozik, minthogy ennek a (fejlődés)folyamatnak a stációit – egy család történetfoszlányainak felvillantásán

Felnőtté válni milyen. Őrlődni a családtagok és szerelmek ránk ruházott problémái között. Hiánnyal és csalódással gazdálkodni, az öröm járulékos veszteség. Az identitás megroggyanó pilléreit figyelni. Aládúcolni itt-ott – amíg a dolgok nem rendeződnek. Nagyjából erről igyekszik mondani valamit verseiben

Mire lehet szüksége egy fiatal irodalmárnak, ha olyan pályára akar lépni, ahol nagyon nehéz érvényesülni? Mit lehet tenni, ha az ember arra vágyik, hogy a hétköznapoktól eltérő módon mutatkozhasson meg? Teremthetünk egy közeget, amelyben hasonló igényű emberek vannak, s