Sarjerdő (részletek) „Kosztolányi Dezső/ 1885–1936/ Felesége: Ilona/ Fiuk: Ádám/ Bírjuk mi is, ha ők kibírják”  Kerepesi temető, Budapest  A szegény kisgyermek (egy kisfiú) áll a síron bronzból, mögötte kővel földarabolt sziluett, mint egy angyal, kinek nyaka és válla a sír

Zabuföld  1.  Azért vagyunk ezen a világon, hogy valakinek tetsző életet éljünk. Egy követőm épp jobban érzi magát más videóit nézve. Kihunyt a várakozás, eltesz másnapra. Leiratkozik, mert unalmasnak talál. Rettegek, hogy eltűnök másokból, felcserélhető leszek. Kiismernek, megtanulnak használni.

abúzus 1. megvetett ágyában érte a pecsétes éjszaka véroázis a lepedő közepén szétfeszíttetett combjai közé magokat szórt hegyes csőrével a felborzolt tollú erőszak még egy utolsót vonaglott a hajnal aztán melléje gurult mint egy álruhás könnycsepp a reggel 2.

Csikágói elégia  Dorottyának  I. Veszett pillangók verdesnek gyomromban, pedig már rég nem botorkálok le a galériádról, hogy kikocogtassam a kávéfőzőből a zaccot, mintha naponta be kellene kopogtatnom az életedbe. Miközben a derengő monitor fényénél dolgozol, részecskéink egy térben, mégis

Költő és olvasó: együttműködési kísérlet 1. milyen retorikai szerkezeteket kell felépíteni ahhoz hogy a vers az olvasó nyelvén szólaljon meg milyen retorikai szerkezeteket kell felépíteni ahhoz hogy a vers a költő nyelvén szólaljon meg lehetséges-e hogy költő és olvasó

A Wilkinson penge (részletek) A wilkinson borotvapenge a ceruzatartóban emlékeztetőül veszélyes ceruzához nyúlni ki tudja lehet hogy megvág a ceruzatartóban emlékeztetőül hogy ez veszélyes dolog ahogy kopik a ceruza egyre rozsdásabb a wilkinson penge egyre mélyebbre kell nyúlni a

testem sejtjeire esik szét, a sejtek szivaccsá nőnek.  nincs  elöl, nincs hátul, nincs fent és nincs  lent,  testem  elárasztja  a  tengert. a fent  ott  van,  ahol  fény   van.  mit  érdekel engem a fény. a fény a szemmel hal

CCCXVI. Valamiképpen ők intézték, talán inkább keresztpapa, a mandulaműtétemet. Szeretem-e a hagymát, kérdezte a fehér köpenyes néni, és hiába rázom vadul a fejem, arcomra szorítja a gézt. CCCXVII. Álmomban ugyanabban a teremben voltam, ugyanúgy leszíjazva a székszerű fémszerkezethez, de

játékok a rigó szeme alatti gyulladt dúc még egy darabig rángatja a dögöt, aztán átadja a madarat a füveknek. a tetem elmállik, páráival feltelik az ég, és a hizlalt felhők érvágásából esni kezd. először csak víz, aztán az odafent

Jónás, a látens Ha át tudtam volna úszni a tengert, áramot vezethettek volna a kezembe, míg képeket vetítenek, de nem lehet a víz elég sekély, egyedül nem repülhetek, csak tűrtem, hogy izomkötegek tapadjanak hátamra, vállamra végig, így túl gyenge