KULTer.hu - versciklus
1580
archive,tag,tag-versciklus,tag-1580,ajax_updown_fade,page_not_loaded

versciklus

  • Tóbiás Krisztián:
    Tóbiás Krisztián verse

    A Wilkinson penge (részletek) A wilkinson borotvapenge a ceruzatartóban emlékeztetőül veszélyes ceruzához nyúlni ki tudja lehet hogy megvág a ceruzatartóban emlékeztetőül hogy ez veszélyes dolog ahogy kopik a ceruza egyre rozsdásabb a wilkinson penge egyre mélyebbre kell nyúlni a

  • Max Oravin:
    Max Oravin versei

    testem sejtjeire esik szét, a sejtek szivaccsá nőnek.  nincs  elöl, nincs hátul, nincs fent és nincs  lent,  testem  elárasztja  a  tengert. a fent  ott  van,  ahol  fény   van.  mit  érdekel engem a fény. a fény a szemmel hal

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Harmadik kör

    CCCXVI. Valamiképpen ők intézték, talán inkább keresztpapa, a mandulaműtétemet. Szeretem-e a hagymát, kérdezte a fehér köpenyes néni, és hiába rázom vadul a fejem, arcomra szorítja a gézt. CCCXVII. Álmomban ugyanabban a teremben voltam, ugyanúgy leszíjazva a székszerű fémszerkezethez, de

  • Hyross Ferenc:
    Hyross Ferenc versciklusából

    játékok a rigó szeme alatti gyulladt dúc még egy darabig rángatja a dögöt, aztán átadja a madarat a füveknek. a tetem elmállik, páráival feltelik az ég, és a hizlalt felhők érvágásából esni kezd. először csak víz, aztán az odafent

  • Horváth Imre Olivér:
    Horváth Imre Olivér sírversei

    Jónás, a látens Ha át tudtam volna úszni a tengert, áramot vezethettek volna a kezembe, míg képeket vetítenek, de nem lehet a víz elég sekély, egyedül nem repülhetek, csak tűrtem, hogy izomkötegek tapadjanak hátamra, vállamra végig, így túl gyenge

  • Keller Ilka:
    Keller Ilka versciklusából

    Hetedikére 1. Melledre kulcsolt karokkal vártál fényt, miután órákig emberszagban fürödtél a villamoson. Rákerestél az üldözöttség álombéli jelentésére, abban a szobában, ahol mentők, tűzoltók és a rendőrszirénák hangja kergették egymást egy jól meghatározott kör pengevillanásnyi ívén. Nyakad felületes és

  • Németh Zoltán:
    Németh Zoltán versei

    6.2.3.2. Szülés: a magzatról lereszelik, letisztítják, letépik az anyát. 6.2.3.1. Test, megnyúzva, lélegzik, a szív dobog, csak hús, csontok nélkül: elmondhatatlan, alázatos, könyörgő szeretetállat. 8.9.2.5. A tíz éve elszabadult kísértethajón félőrült kannibál patkányok százai, szülnek és egymást falják, hogy

  • Somoskői Beáta:
    Somoskői Beáta: Az átemelés álma (versek)

    Kiindulás Végigfut a testen, majd az ujjak hegyében elveszik. Számtalan régi emlék idézi fel vélt-valós tapasztalatát az egykori naivságról. Elemi rettegés és újonnan jött gondolatok az éjfél körüli órákban. Ha biztos lehetnék a hallottakban, melyek váratlanul lepnek meg buszok

  • Németh Zoltán:
    Németh Zoltán versei

    7.7.3.3. Három darabban szült: a belső szerveket, a csontozatot és az izmokat. Aztán a varróasztalon készített magának egy gyereket. 4.8.3.7. Lejjebb, lejjebb a fejet, még lejjebb, az aszfaltig, lejjebb, bele a porba, reszelje le egészen a bőrt a húsról,

  • Somoskői Beáta:
    Somoskői Beáta: Óriás (versek)

    Óriás álma Lakik egy óriás bennem. Gyakran fél, nem találja helyét. Megnyugtatni hiába próbálom. Ha álmodik, én éberen várom kiáltásait. Rúgkapál, s arcát marcangolja. Akaratlan vacognak madárcsontjai. Nappal csendes, jól nevelt, szeretnéd te is, ha látnád, milyen szorgosan ültet

KULTprogramok

<< 2017. Sze. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum