KULTer.hu - versek
807
archive,tag,tag-versek,tag-807,ajax_updown_fade,page_not_loaded

versek

  • Werner Nikolett:
    Werner Nikolett versei

    kapaszkodások  az anya a fiúba a fiú a lányba a lány a szerelembe messze van túl messze minden nap egy lépéssel távolabb a lány is anya lesz szerelemből kötődésből ragaszkodásból mint a fiú anyja a fiú apa aki pont

  • Debreceni Boglárka:
    Debreceni Boglárka versei

    Zóna  Szellemvárosban látlak. Magas betonháztömb peremén ülsz, árván, mint egy kopár kis ág. Szemedre sötét függönyt húz a hold. Porszem vagyok, beleveszek zónádba. Nincsenek ajtók, nincsenek ablakok. Nincsenek csillagok. Csak a végtelen magánya. Amivel eggyé válsz. Veled. Kóbor lélek 

  • Seres Lili Hanna:
    Seres Lili Hanna versei

    Négyszín  A túlélők városában elegánsan, óvatosan, magáról meg sosem feledkezve lépked a lány. A négyszínűre festett betonamőbák között gőzölögnek a rések. Az a lány nem én vagyok. Lépteimet a színes kockákon bumfordinak mondanák azok, akik kimaradtak a túlélésből. Két

  • Kántor Zsolt:
    Kántor Zsolt versei

    Emléke a nincs  A part bársony árnyai között, a vízililiom bolyhaiba gabalyodva, hamvas csészeleveleken szövögette hálóját az est. Majd a vízben álldogáló fűzfa gallyairól lehullott egy harmatcsepp. S akkor hirtelen kinyílt előtte, mint egy harmatos, élettel megtelt száj, az

  • Lukács Flóra:
    Lukács Flóra versei

    Reflektor  Félelem fogta el, ahogy megváltozott arcát nézte a tükörben. Próbált emlékezni. Zajos és agresszív volt a magánya. Torkában kések nőttek, szétvagdosták feltörő hangjait. Vörös fenyőerdőnek láttam, amiben minden irányba el kell tévedni. A fák gyűrűjéből nincs kiút. Úgy

  • Néveri Cintia:
    Néveri Cintia versei

    Halálfélelem  1  földszagú feketeségben égszín cseppek arcüregemben a félelem eltűnik egy galamb átsüt a napfény a zsírpapíron gyereksírás fehér szárny éle üt 2  hajnalban rügyet fakasztott a félelem arca teáscsésze fehér dülöngél gyermekek támogatják szüleiket várják a kocsmák előtt

  • Székely Szabolcs:
    Székely Szabolcs versei

    4.  Két állat egy túl szűk kifutóban, betonra szórt szalmán, hálóval fedett, udvarnyi térben, koszos itató mellett, fel és alá, néha közelebb a sánchoz, aztán inkább csak az árnyékba: vissza. Jól teljesítünk a nyilvános etetésen. Máskor apró köveket kapargatunk,

  • Závada Péter:
    Závada Péter versei

    Beporzás  Az eső akkurátusan kinyalja a csészeleveleket, és én látom a levegő csomóit, gubancait. Rovarok, halászdenevérek és smaragdkolibrik végzik a megporzást a lombok örökzöld takarásában, visszataszító gyöngédséggel. Mint egy mérgezés, olyan a lomb. Körülöttem a kövek néma pedagógiája. Ki

  • Szőllőssy Balázs:
    Szőllőssy Balázs versei

    Az intenzíven lenni volna jó  Az intenzíven lenni volna jó: ott jobb a felszereltség. Ott szakértők foglalkoznak veled, és nem is az a szint, hogy részletkérdésekre csodálkozz: az ágynemű korával, elnyűttségével, a szakértők, a látogatók karikáival. Feküdnél, körötted halkan

  • Rábai Dóra:
    Rábai Dóra versei

    Sziszüphoszi  hömpölyög a szájban a nyelv, mondani kellene valamit ott, ahol a szavak széttördelik a gondolatot, és megjelenik valaki valahol, bámul, hiszen nem láthatom a falat, a sarkot, a fát, ami mögé okádni jár a teljesség, betonrepedések között szaladva,

KULTprogramok

<< 2019. ápr. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum