KULTer.hu - verstételek
3932
archive,tag,tag-verstetelek,tag-3932,ajax_updown_fade,page_not_loaded

verstételek

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Életvonal

    CCCXXXVII. Mama azt mondta, nagyon szelíden, hogy mi lenne, ha egyszer jó lennék, ha nem is egyből mindhalálig, csak próbáljam ki – hogy legyek jó, és megízleltem, hogy milyen jó. CCCXXXVIII. Gyerekorvosom a költözés után is, régről ismerős, odaadó

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Itthonom

    CCCXXIII. Nekik lehetett éhezésben részük a háború alatt, onnan származtattuk Mama egyik betegségét (ha igaz, hosszabb ideig csak zöldbabot evett), s én Papa mindvégig változatlan reggelijét, a teába mártogatott, gyakran száraz kenyeret. CCCXXIV. Ma is őrizzük azt az egyszerű,

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Harmadik kör

    CCCXVI. Valamiképpen ők intézték, talán inkább keresztpapa, a mandulaműtétemet. Szeretem-e a hagymát, kérdezte a fehér köpenyes néni, és hiába rázom vadul a fejem, arcomra szorítja a gézt. CCCXVII. Álmomban ugyanabban a teremben voltam, ugyanúgy leszíjazva a székszerű fémszerkezethez, de

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Valami egyszerű

    CCCX. Meg is feledkeztem a csizmamosóról. Talán sose jutott volna már eszembe, ha nem hallok felőle. A felszínről vöröses, a mélyről fekete port hordtam oda a vízsugár alá. CCCXI. Az egyszerű, a magától értetődő, a legtermészetesebb, bár fontos, mégsem

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Futó szalagok

    CCCII. És megy ki az anyag „szépen, vastagon”, végigbukdácsolva a futószalag-soron: a szén, a meddő, és minden egyéb, ami elfér rajta, és lent nincsen rá szükség – uzsonna-maradék, emberi ürülék. CCCIII. A szerves hulladéktól érdemes szabadulni, hogy ne jöjjenek rá

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Jó szerencsét!

    CCXCV. Oldalt néhány elhagyott csille, régebben nők is dolgoztak lent, regélik majd, és olyik kapható, de sokszor odaképzeltem, hogy homlokfényben „villog a picsa”. CCXCVI. Amire nézek, arra világítok, demonstrálva az ősi képzetet, hogy a szemünk sugarat bocsát ki, amely

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Alászállás

    CCLXXXVII. (Csendesedjék el a könnyű zsivaj, ne halljam már, csak a belső hangot, szálljak végre, amit másfél éve halogatok, oda le a mélybe, bányászbéka-múltam tárnáiba.) CCLXXXVIII. Utolsó-első cigid hátrahagyva föltárul előtted a lámpakamra, öv a nyakadból, aksi az övre,

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Eligazítás

    CCLXXIX. A nyakára járok a munkaügynek, talán még keménykedem is, és szól az érdekemben egy szakszervezetis, hogy a srác nemsokára megy vissza az egyetemre, hadd keressen addig egy kicsit. CCLXXX. A föld alatti pótlékról van szó, amit akkortól számfejthetnek

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Vendégjáték a bányavidéken

    CCLXXII. A brigád cigány tagja középen aprít, mi többiek lapátolunk, munkagépek forognak, meg kell aznap valahány vagont rakni, teherautó farol, a sofőr nem látja, ő meg háttal áll, s nem hallja a zajban. CCLXXIII. Nem elég már az idő

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Bányász a felszínen

    CCLXV. De mielőtt engednének leszállni, még hetekig felszíni munkán tartanak, meddőhányók tövében baktatok, műhely hátsó udvarában ázom, tanulom, hogy az vagyok, aki van. CCLXVI. Árkot tisztítunk a lejtősaknánál. Fájerozó sofőröknek kibicelek. Marci bácsi befekszik a kórházba. Kikölcsönzöm a „Húsz

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum