KULTer.hu - verstételek
3932
archive,paged,tag,tag-verstetelek,tag-3932,paged-4,tag-paged-4,ajax_updown_fade,page_not_loaded

verstételek

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Patroklosz, születésnap

    CXVIII. És megint úgy, ahogyan mi voltunk együtt, ketten használtuk a több személyes terítéket, szovjet pezsgőt ihattunk francia salátához, orosz krémtortához, Yest hallgattunk, aztán elmentünk akkori törzshelyemre. CXIX. Vodkáztunk, Bécó évek múlva is emlegette, hogy bírja barátom az italt,

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Patroklosz, összeveszés

    CXI. Mit keresett ott egy békeharcos? Valamennyi pénzt, nyugdíjas dolgozók teljesítményéből a nevére írva, és azzal nyugtatgatva magát, hogy nem aki gyártja, hanem aki használja. CXII. Egymást átkarolva néztük a tévét, talán focimeccset, a nyugatnémet vb-t, vagy két évvel

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Patroklosz, foci és más versenyek

    CIV. Ő pingpongozni tanított, én sakkozni őt, ő akkor kapott pontot, ha sakkban, én ha pingpongban vertem, éveken át folyt a verseny. CV. Adódott néhány vitás eset, már nem voltunk biztosak az állásban, alkalmak, mikor egyenrangú ellenfelek, sőt jobb

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Patroklosz

    XCVII. Az első nyári vakációnkon kölcsönkértem a biciklijét egy körre, aztán ő is ment egyet, aztán adta, látom, ahogy ereszti le a fűbe, később sokszor fejeltünk ott alkonyatig. XCVIII. Talán már aznap náluk és nálunk is, de főleg náluk,

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Mérnök utca

    XCI. Mamáéktól kezdtem iskolába járni, még az este „bepakoltam” a táskám, elkísértek, aztán elém jöttek, nekik mutattam, ha új betűt tanultam, íveltem liláskék postairónnal? XCII. Lakott ott a házunkban egy kislány, Anikó, cigány volt, ha igaz, és osztálytársak voltunk,

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Itthonom, folytatás

    LXXXIII. Az emeleten nem voltak senkivel se rosszban, de pálinkafőzéskor vigyázni kellett, egyik szomszédunk, a népi ülnök később olyan bejelentést tett, amely egész életemre kihathatott volna. LXXXIV. Ők nagyapára, mikor már egyedül élt ott, rászóltak, hogy az erkélyen ne

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Itthonom

    LXXVI. Hogy Mamáék utánunk költöztek, kétlaki lettem Kelenföldön, ma sem bizonytalan a nyelvérzékem ebben: ha szüleimnél aludtam, mondtam, „otthon”, Mamáéknál pedig „itthon” voltam. LXXVII. Egyik kedvenc helyem a konyha, különösen, ha Mama is ott van, náluk délben kisrádión a

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Szerelem, repríz

    LXIX. Az nem én voltam, aki hívogatta őket – én összesen úgy háromszor, vagy több lett volna? És nem veszik föl, csak az édesanyja egyszer – mukkanni se merek, vagy negyed évszázad kell, hogy akkor aztán tényleg rászánjam magamat.

  • no image

    Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Rövidfilm a szerelemről, befejezés

    LXII. Vagy húsz év múlva arra vetődvén, egy szervezet irodalmi táborában, zajos napok után talán a harmadikon, rövid időre hogy magamra maradtam, beleszédültem a régi „gyülekezőtérbe”. LXIII. A „társadalomkutató úttörők” vetélkedőjének kerületi fordulóján, az eredményhirdetésen meglepett, hogy a mi

  • Nyilas Atilla:
    Nyilas Atilla: Rövidfilm a szerelemről, folytatás

    LV. A házuk előtt elmenni alig-alig mertem, inkább csak átsuhantam ott a téren, vagy tisztes távolban várakoztam, ezerszer elgondolva, mit mondok neki, ha egyszer végre összetalálkozunk. LVI. Egy ízben, mikor különösen sokat maradtam, és érezve, hogy nem feszíthetem tovább

KULTprogramok

<< 2019. Már. >>
hkscpsv
25 26 27 28 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum